7.fejezet
sziasztok :D itt az új rész. hamarabb feltettem volna, csak a felvételire készültem. olvassátok, KOMIZZATOK, és legyetek rendszeres olvasók! :D a részek végén még mindig ott találjátok a 'Tetszik' és 'Nem tetszik' gombot!:)
Nyugodtan sétáltam addig, amíg valaki el nem kezdett a nevemen szólítani...
- Amy, Amy. Egyedül járkálsz a sötétben? Hát nem tanultál eddig? Nem baj, majd most fogsz. - ragadta meg a derekam.
- Hagyj békén!! Segítség!! - kiabáltam, de befogta a szám.
Rúgtam, kapálóztam, de Stephen túl erős volt hozzám képest, és ezzel a kis akciómmal csak azt értem el, hogy erősebben fogott. Eszembe jutottak a házibuli emlékei, és a múltkori mikor a házunkba kezdte mindezt. Ezután sírni kezdtem, hisz tudtam, hogy most azt tehet velem amit akar, úgy sem hallja senki a kiabálást. Maga felé fordított, elvette a kezét a szám elől, és erőszakosan megcsókolt. Egy fiatal pár ment el mellettünk, és segítségért kiabáltam nekik, de Stephen az oldalamba ütött, és a bokámba rúgott, a szerelmesek pedig inkább továbbsiettek. Tehetetlenségemben a földre rogytam, de ő felrángatott és húzni kezdett volna, ha valaki be nem ver neki egyet. Én visszaestem, az a valaki pedig tovább verte Stephent. Ő pedig fogta magát, majd elfutott. A megmentőm felsegített a földről, de én még mindig sírtam, és a cipőmet néztem.
- Jól vagy? - kérdezte az idegen, de a hangja nagyon ismerős volt, ezért felnéztem és villámcsapásként ért a felismerés.
-Louis?? Mit keresel te itt? Mármint köszönöm, hogy megmentettél, és igen már jól vagyok. - mondtam el neki szipogva.
- Biztos mindened rendben van? Amúgy apa aggódott érted, és elkezdtünk téged keresni. Tényleg fel is kéne hívnom, hogy megtaláltalak. - vette elő a telefonját.
- Minden rendben van már. Hála neked.
Louis felhívta apánkat, de csak azt mondta, hogy megtalált, azt nem, hogy milyen körülmények között.
- Na, indulhatunk? Apa már vár. - kérdezte Louis.
- Persze. - mondtam.
Elindultunk, de én ahogy ráléptem a lábamra össze is rogytam, mert nagyon fájt. Így hát bicegve kezdtem el menni. Már kb. 5 perce mehettem így, de gondolom Louis ezt megunhatta, mert felkapott és úgy vitt tovább. Valószínűleg elaludhattam, mert már csak beszédfoszlányokat hallottam Louis és apám beszélgetéséből.
- Mi történt vele? És hol találtad meg? - bombázta apám a kérdésekkel.
- Shh. - csitította apámat. - Most felviszem, aztán holnap mindent elmond, vagy elmondok. Rendben?
- Legyen.
Valamit még beszélgettek, de én akkor már elaludtam. Hajnalban felriadtam, lementem a konyhába, és ittam egy pohár narancslevet, majd visszamentem a szobámba, és könnyen sikerült visszaaludnom.
Másnap reggel fáradtan keltem, ránéztem az órámra, és még csak 7 óra volt. Mivel visszaaludni már nem tudtam, ezért a fürdőmbe mentem elkészülődni, felöltözni (ruha), majd lementem reggelizni. Ezután apa megkért, hogy menjek el bevásárolni. Felvettem a csizmámat, és a kabátomat, és elindultam. Miután mindent megvettem, haza is indultam. Az út eléggé csúszott, egyszer majdnem el is estem, de sikerült megtartani magam. Nagy nehezen, de a meleg házban voltam, ahol Louis a nappaliban TV-zett, és énekelt együtt a Teletubbie-kal. Én már meg sem lepődtem ezen. Kipakoltam apa segítségével a vásárolt dolgokat. Ezután úgy döntöttem, hogy megköszönöm neki a tegnap estét. Bementem, leültem mellé a kanapéra.
- Szia. - köszöntem neki.
- Hello. - mondta, majd felém fordult. - Már jól vagy?
- Igen. Ezért jöttem ide, hogy megköszönjem neked, hogy segítettél tegnap.
- Nincs mit. Gyere, menjünk fel a szobámba, mert beszélni szeretnék veled, de úgy, hogy apa nem kagylózik. - mondta, de a végét már nevetve.
Odanéztem, és láttam, hogy apa tényleg ott hallgatózik az ajtóban. Így hát fogtam magam, és Louis után sétáltam, vagyis sántikáltam, mivel a lábam még mindig nagyon fájt. Amint beértünk a szobába, nekem szó szerint leesett az állam. Mindenhol répás dolog volt, mint pl.: az ágynemű, a képek a falon, és még egy répa alakú plüssfigura is volt ott.
- Csukd be a szád, mert berepül a légy! - mondta Louis mosolyogva.
Miután visszaértem az ámulatból, leültünk az ágyra, majd a percekig tartó csendet végül én törtem meg:
- Szóval, miért akarsz velem beszélni?
- Én csak bocsánatot szeretnék kérni a bunkó viselkedésemért. Mikor idejöttem nem voltam a legjobb formámban, és pluszba ez az egész kiderült, hogy mi tesók vagyunk. Valakin ki akartam tölteni a dühömet, és mindig te voltál ott. Szóval csak annyi, hogy sajnálom. - mondta lehajtott fejjel.
- Figyelj, szerintem kezdjünk mindent új lappal. Rendben? - kérdeztem.
- Oké, és köszönöm. - mondta, miközben megölelt.
- Semmiség, így nekem is, és neked is jobb lesz. Amúgy miért volt rossz kedved?
- Hát, összevesztem Eleanorral, a barátnőmmel, mert megharagudott, hogy itt fogom tölteni a karácsonyt.
- Sajnálom, de azért kibékültetek, nem?
- Ki, vagyis azt mondta, de mikor beszéltünk telefonon, akkor olyan hűvösen és távolságtartón beszélt velem. - mondta szomorúan.
- És, mi lenne ha idehívnád? Szerintem apa is örülne neki, és én is. - javasoltam neki.
- Hát, nem tudom. Ezt még megbeszélem vele. Amúgy, tegnap ki volt az a srác? - kérdezte hirtelen.
- Ő Stephen. A volt pasim. Sokszor megütött, és megcsalt de én ezekkel a dolgokkal nem foglalkoztam. Aztán egy házibuliban megerőszakolt. A múltkor itthon is próbált rám mászni, de a barátaim pont jókor jöttek. És hát tegnap az utcán is, gondolom valami ilyesmi volt a terve. - mondtam neki remegő hangon.
- Ez egy barom. És miért nem szakítottál vele, már az ütéseknél?
- Nem is tudom. Ahhoz túlságosan szerettem, és azt hittem, hogy egy idő után már nem fogja megtenni. - mondtam neki, és egy könnycseppet töröltem le az arcomról.
- Most már nem fog bántani. Ha rajtam múlik, akkor biztos nem.
- Köszönöm Louis.
- Semmiség. Ez csak természetes.
Ekkor megcsörrent Louis telefonja. Megnézte, hogy ki keresi, majd megszólalt:
- Bocsi, de ezt fel kell vennem. - majd kisétált a szobából, de pár perccel később óriási vigyorral az arcán jött vissza.
- Eleanor holnap jön. - mondta, szinte már kiabálva.
- Remek, legalább megismerhetem. - válaszoltam neki.
Mivel a délutáni csevejünkkel jól elment az idő ezért, én úgy döntöttem, hogy megfürdök. Le is zuhanyoztam, felvettem a pizsamámat(http://www.polyvore.com/cgi/set?id=69528386), majd laptopoztam, de végül elaludtam.
- Jól vagy? - kérdezte az idegen, de a hangja nagyon ismerős volt, ezért felnéztem és villámcsapásként ért a felismerés.
-Louis?? Mit keresel te itt? Mármint köszönöm, hogy megmentettél, és igen már jól vagyok. - mondtam el neki szipogva.
- Biztos mindened rendben van? Amúgy apa aggódott érted, és elkezdtünk téged keresni. Tényleg fel is kéne hívnom, hogy megtaláltalak. - vette elő a telefonját.
- Minden rendben van már. Hála neked.
Louis felhívta apánkat, de csak azt mondta, hogy megtalált, azt nem, hogy milyen körülmények között.
- Na, indulhatunk? Apa már vár. - kérdezte Louis.
- Persze. - mondtam.
Elindultunk, de én ahogy ráléptem a lábamra össze is rogytam, mert nagyon fájt. Így hát bicegve kezdtem el menni. Már kb. 5 perce mehettem így, de gondolom Louis ezt megunhatta, mert felkapott és úgy vitt tovább. Valószínűleg elaludhattam, mert már csak beszédfoszlányokat hallottam Louis és apám beszélgetéséből.
- Mi történt vele? És hol találtad meg? - bombázta apám a kérdésekkel.
- Shh. - csitította apámat. - Most felviszem, aztán holnap mindent elmond, vagy elmondok. Rendben?
- Legyen.
Valamit még beszélgettek, de én akkor már elaludtam. Hajnalban felriadtam, lementem a konyhába, és ittam egy pohár narancslevet, majd visszamentem a szobámba, és könnyen sikerült visszaaludnom.
Másnap reggel fáradtan keltem, ránéztem az órámra, és még csak 7 óra volt. Mivel visszaaludni már nem tudtam, ezért a fürdőmbe mentem elkészülődni, felöltözni (ruha), majd lementem reggelizni. Ezután apa megkért, hogy menjek el bevásárolni. Felvettem a csizmámat, és a kabátomat, és elindultam. Miután mindent megvettem, haza is indultam. Az út eléggé csúszott, egyszer majdnem el is estem, de sikerült megtartani magam. Nagy nehezen, de a meleg házban voltam, ahol Louis a nappaliban TV-zett, és énekelt együtt a Teletubbie-kal. Én már meg sem lepődtem ezen. Kipakoltam apa segítségével a vásárolt dolgokat. Ezután úgy döntöttem, hogy megköszönöm neki a tegnap estét. Bementem, leültem mellé a kanapéra.
- Szia. - köszöntem neki.
- Hello. - mondta, majd felém fordult. - Már jól vagy?
- Igen. Ezért jöttem ide, hogy megköszönjem neked, hogy segítettél tegnap.
- Nincs mit. Gyere, menjünk fel a szobámba, mert beszélni szeretnék veled, de úgy, hogy apa nem kagylózik. - mondta, de a végét már nevetve.
Odanéztem, és láttam, hogy apa tényleg ott hallgatózik az ajtóban. Így hát fogtam magam, és Louis után sétáltam, vagyis sántikáltam, mivel a lábam még mindig nagyon fájt. Amint beértünk a szobába, nekem szó szerint leesett az állam. Mindenhol répás dolog volt, mint pl.: az ágynemű, a képek a falon, és még egy répa alakú plüssfigura is volt ott.
- Csukd be a szád, mert berepül a légy! - mondta Louis mosolyogva.
Miután visszaértem az ámulatból, leültünk az ágyra, majd a percekig tartó csendet végül én törtem meg:
- Szóval, miért akarsz velem beszélni?
- Én csak bocsánatot szeretnék kérni a bunkó viselkedésemért. Mikor idejöttem nem voltam a legjobb formámban, és pluszba ez az egész kiderült, hogy mi tesók vagyunk. Valakin ki akartam tölteni a dühömet, és mindig te voltál ott. Szóval csak annyi, hogy sajnálom. - mondta lehajtott fejjel.
- Figyelj, szerintem kezdjünk mindent új lappal. Rendben? - kérdeztem.
- Oké, és köszönöm. - mondta, miközben megölelt.
- Semmiség, így nekem is, és neked is jobb lesz. Amúgy miért volt rossz kedved?
- Hát, összevesztem Eleanorral, a barátnőmmel, mert megharagudott, hogy itt fogom tölteni a karácsonyt.
- Sajnálom, de azért kibékültetek, nem?
- Ki, vagyis azt mondta, de mikor beszéltünk telefonon, akkor olyan hűvösen és távolságtartón beszélt velem. - mondta szomorúan.
- És, mi lenne ha idehívnád? Szerintem apa is örülne neki, és én is. - javasoltam neki.
- Hát, nem tudom. Ezt még megbeszélem vele. Amúgy, tegnap ki volt az a srác? - kérdezte hirtelen.
- Ő Stephen. A volt pasim. Sokszor megütött, és megcsalt de én ezekkel a dolgokkal nem foglalkoztam. Aztán egy házibuliban megerőszakolt. A múltkor itthon is próbált rám mászni, de a barátaim pont jókor jöttek. És hát tegnap az utcán is, gondolom valami ilyesmi volt a terve. - mondtam neki remegő hangon.
- Ez egy barom. És miért nem szakítottál vele, már az ütéseknél?
- Nem is tudom. Ahhoz túlságosan szerettem, és azt hittem, hogy egy idő után már nem fogja megtenni. - mondtam neki, és egy könnycseppet töröltem le az arcomról.
- Most már nem fog bántani. Ha rajtam múlik, akkor biztos nem.
- Köszönöm Louis.
- Semmiség. Ez csak természetes.
Ekkor megcsörrent Louis telefonja. Megnézte, hogy ki keresi, majd megszólalt:
- Bocsi, de ezt fel kell vennem. - majd kisétált a szobából, de pár perccel később óriási vigyorral az arcán jött vissza.
- Eleanor holnap jön. - mondta, szinte már kiabálva.
- Remek, legalább megismerhetem. - válaszoltam neki.
Mivel a délutáni csevejünkkel jól elment az idő ezért, én úgy döntöttem, hogy megfürdök. Le is zuhanyoztam, felvettem a pizsamámat(http://www.polyvore.com/cgi/set?id=69528386), majd laptopoztam, de végül elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése