6.fejezet

6.fejezet

sziasztok:) meghoztam az új részt. olvassátok, KOMIZZATOK, és legyetek rendszeres olvasók. :D a részek végén találtok egy 'Tetszik' és egy 'Nem tetszik' gombot, szavazzatok :D

... majd a valóságba az zökkentett vissza, hogy csengettek. Nem mentem le, mert azt hittem, hogy valaki majd kinyitja az ajtót. De amikor az illető már 4.-szer nyomta meg a csengőt, én mentem beengedni. Nick volt az. 

- Szia Nick. - mondtam neki. - Gyere be. 

- Szia Királylány. - mondta.

Betessékeltem a nappaliba, ahol ott volt apám, Louis, Olivia, és James is. A nagyiék pedig már tegnap este hazamentek. Leültünk a kanapéra. Ekkor Louis megszólalt, vagyis inkább morgott:

- Remek, ezek megint itt vannak. 

- Hagyd már őket Louis. Viselkedj! - mondta neki apám.

- Gyere, inkább menjünk a szobámba. - mondtam Nick-nek. Felmentünk, Nick leült az ágyra én pedig mellé.

- És mizu veled? Már jól vagy? - kérdezte.

- Igen, már teljesen jól vagyok. Köszönöm, hogy itt voltál velem. 

- Nincs mit.Rám mindig számíthatsz.

Ezután még beszélgettünk pár órát, de sajnos el kellett mennie, így kikísértem, elköszöntünk, majd besétáltam a nappaliba. Ott volt apám, Louis, James, és a TV-t nézték.

- Hol van Olivia?

- Orvosnál. Ultrahangra ment. - mondta James.

- És hogy-hogy nem mentél vele?

- Hát, azt mondta, hogy most ne menjek vele. -  rántott vállat. 

- Értem. - bólogattam. - Amúgy mit néztek? - érdeklődtem tovább.

- Nem látod? - mutatott a TV-re Louis.

- Most miért vagy ilyen? Csak kérdeztem valamit.

Erre már nem mondott semmit. Mindenki csendben volt, amolyan nyomasztó csend ült a nappalira. 

- Na jó, azt hiszem felmegyek a szobámba. Ha kell valami, csak szóljatok. 

- Oké. - mondta James.

Felcsoszogtam hát, leültem az ágyra, bekapcsoltam a laptopomat, bedugtam a fülem, és üvöltettem a zenét. Felmentem  facebook-ra, twitter-re, de nem történt semmi, így ki is jelentkeztem onnan. Egyszer csak meghallottam, hogy kopognak, így kikiabáltam:

- Gyere be.

Nyitódott az ajtó, és apa sétált be rajta. 

- Szia kicsim.Szeretnék beszélni veled egy kicsit. És hoztam valamit, tudom, hogy szereted.

- Szia. Rendben beszélgessünk, és mit hoztál?? - kíváncsiskodtam. 

- A lefekvés előtti kakaódat. - mondta ki végül. 

Most nézzetek dedósnak, de lefekvés előtt mindig iszok kakaót, ahogy azt már kiskoromban is tettem. Csak hogy ez az utóbbi pár napban kimaradt, túl sok minden történt, így ez ki is ment a fejemből. 

- Köszi. - mosolyogtam rá.

- Szóval, remélem meg tudsz bocsátani amiért nem mondtam el neked, és hogy ezentúl is megbízol majd bennem. -  csapott a közepébe.

- Figyelj apa, én meg...megbocsátok, és igen ugyanúgy megbízok majd benned. - mondtam, és közben megöleltem. 

- Annyira örülök, hogy nem haragszol.

- Amúgy Louis haragszik rám?? 

- Az előbb beszéltem vele, azt mondta nem haragszik, de ezt is inkább úgy morogta. - válaszolta.

- Értem. Apa, átmehetnék Faith-ékhez?

- Igen, menj de legkésőbb 9-re legyél itthon. 

Kb. 6 óra lehetett mikor elindultam Faith-ékhez. Odaértem, bementem az ajtón, hiszen már szinte családtag vagyok ott, de ez fordítva is így van. Apám már a lányaként kezeli Faith-et, és engem is Faith szülei.

- Szia Emily. - köszöntem Faith anyukájának.

- Szia Amy. Faith-et keresed?

- Igen.

- A szobájában van. - mondta.

- Oké.Köszi.

Felmentem hát, Faith szobájába, benyitottam, és fura látvány fogadott. Faith az ágyon fejjel lefelé lógott és úgy olvasta a telefonját. Amint meglátott, felpattant, majd megölelt. 

- Szia Faith. Jól vagy? Miért ölelgetsz így? Csak pár órája nem találkoztunk. - mondtam neki. 

- Szia.Nem tudom, csak jó kedvem van.

- Oké, te tudod. - hagytam rá végül.

Leültünk az ágyra beszélgetni, majd kis idő elteltével Faith furcsa megjegyzést tett.

- Amúgy apám állítólag Louis-szal is kibékült, de a beszélgetésük közben is csak morgott. - mondtam Faith-nek.

- Hát, lehet csak rossz napja volt.

- Szerintem meg nem normális ez a srác. Ma mikor hazaértem benn ült a nappaliban, és pokémont nézett. Érted,pokémont?

- Miért? Az jó film, vagy mese, vagy miaz. Különben is a srác igenis normális, és nagyon helyes. - mondta Faith, és miután ezt kimondta a szájára csapott. 

- Hogy mondtad? Helyes?Na ne viccelj! Várj, neked tetszik Louis? A bátyám? - fogtam fel a tényeket. 

- Jól van, na. Nekem bejön. De hagyjuk ezt a témát, és soha többé ne hozzuk fel, rendben?

- Oké. Mennyi az idő? - kérdeztem meg. 

- 22:13. Miért?

- Mennyi? Jézusom, nekem 9-re haza kellett volna érnem. Na, mindegy mennem kell. Szia. - öleltem meg gyorsan a barátnőmet.

- Szia. - mondta végül. 

Elindultam haza, és közben izgultam, hogy mit fog mondani apám a késésemre. Nyugodtan sétáltam, addig amíg valaki el nem kezdett a nevemen szólítani...