8.fejezet

8.fejezet

Sziasztok! : )  bocsi, hogy ilyen későn csak nem volt időm feltenni. De most itt van, úgyhogy olvassátok, és legyetek rendszeres olvasók! :D

Ui: Ehhez a részhez kérhetnék pár komit??

Másnap reggel miután felkeltem, a konyhába mentem elkészíteni a reggelit a családnak. Amikor bementem, akkor láttam, hogy Olivia pont ezt a feladatot végezte. 

- Jó reggelt! Jól aludtál? Kérsz reggelit? - kérdezgette Olivia. 

- Jó reggelt! Mi ez a pörgés? Máskor azért ennyire nem szoktál. 

- Hát, csak a múltkori ultrahangon kiderült, hogy fiúnk vagy lányunk lesz-e. - mondta titokzatosan. 

- És mi? Remélem fiú. - mondtam, már én is teljesen bezsongva. 

- De kérlek ne mondd el senkinek! Legfőkébb ne James-nak. 

- Oké, de mondd már!

- Kisfiú. - mondta Olivia, mire én egy hatalmas sikítással feleltem. Nagyon örültem neki. Pár perccel később azonban mindenki álmos fejjel baktatott le a lépcsőn. 

- Mi ez a nagy sikítozás? - kérdezte apa.

- Semmi, csak... csak egy pókot, ... igen pókot láttam a falon. - mondtam ezt, hiszen nem akartam elárulni Olivia titkát. 

- Rendben, én most úgy csinálok mintha ezt elhinném, mert nekem ehhez még nagyon reggel van. De most lépjünk tovább. Mi a reggeli? Ha jól érzem akkor palacsinta. - szimatolt bele a levegőbe.  

- Pontosan.Úgyhogy gyertek is reggelizni! Még te is Louis. - intézte a szavakat a kanapén fekvő fiúhoz. 

- Jövök,jövök. Csak még 3 perc. - mondta, de mire a mondat végére ért, már horkolt is. 

- Van répa is. - mondta Olivia, és Louis pár másodperccel később már az asztalnál ült. 

- Mi ez a nagy répamániád? A szobádban is szinte minden cuccod répás. Most meg rohansz az asztalhoz, ha meghallod. - mondtam neki.

- Nem tudom. Csak úgy szeretem. Egészséges és finom. - válaszolt teli szájjal, majd a megrágott répát felém nyújtotta. - Kérsz? - kérdezte.

- Kösz...de nem. - mondtam neki undorodva, mire ő csak vállat vont, majd tovább rágcsált.

- Képzeljétek, délután jön Eleanor. - mondta Louis. 

- Az jó, végre megismerhetem.

* pár óra múlva*

Kb. délután 2-kor a szobámban ülve kopogást hallottam az ajtómon. 

- Gyere. - kiabáltam, majd Faith lépett be az ajtón.

- Szia. - ugrottam fel, és öleltem meg a barátnőmet. 

- Szia. Nem megyünk el valamerre? - kérdezte.

- Mennék, de nem lehet. Tudod jön Louis barátnője, Eleanor és meg szeretném ismerni. 

- Oh. Remek. Inkább én már megyek is. 

- Ne csináld ezt Faith!

- Még is mit? - kérdezte tettetve, nagyon is jól tudta, hogy miről beszélek. 

- Ne legyél féltékeny! Tudom, hogy bejön neked Louis, de neki már van barátnője. 

- Ch.. Én? Féltékeny? Na, ne viccelj velem! - tagadta még mindig.

- Hát jó. Te tudod.

- Igen, én teljesen biztos vagyok benne, hogy nem vagyok féltékeny csak..., csak... - és itt megakadt. 

- Csak?? Látod, te sem tudsz mást mondani, mert valószínű, hogy nincs is.

Erre már nem válaszolt semmit. Fél 4-kor ismét kopogtak, de ezúttal a bejárati ajtón. Elindultunk Faith-tel lefelé, de Louis szinte minket fellökve rohant az ajtóhoz. Még a lépcső utolsó 2 fokáról is leesett, de hamar felállt és futott tovább. Mind hiába. Csak John, a postás hozta a számlákat. Louis csalódott fejjel jött vissza. Mi a háttérbe majd megfulladtunk a nevetéstől. 

- Na, mi az? Ő lenne a szerelmed? Nem gondolod, hogy egy kicsit férfias? És miért ment el ilyen hamar? - kérdeztem akadozva.

- Ha-ha. - mondta unottan.

Egy fél óra után újra csengettek, de Louis már nem rohant, sőt meg sem mozdította magát a kanapéról. Így hát fogtam magam és kinyitottam az ajtót. 

- Helló. Te vagy Amy? - kérdezte egy szép, barna hajú lány. 

- Igen. Én vagyok. Te pedig biztosan Eleanor. - mondtam neki, de az Eleanor szónál Louis rohant a lány felé, és elkezdte csókolgatni. Pá perc múlva meguntam ezt, és köhintettem egyet, hogy észrevegyenek. 

- Oh. Bocsi. - mondta Eleanor. 

- Na beljebb megyünk? Vagy esetleg kinn éjszakáztok? 

- Nem dehogyis. Menjünk. - mondta Eleanor.

Bementünk, Louis-ék felvitték a csomagokat, én addig Faith-tel maradtam a nappaliba, de pár percen belül csatlakozott hozzánk a szerelmespár is. 

- Szia. Én Eleanor vagyok. - nyújtott kezet a barátnőmnek. 

- Faith. - motyogta vissza. 

- Hát, ha nem akkor nem. - mondta Eleanor, és visszahúzta a kezét. 

- Na jó, nekem mennem kell. Majd ha úgy van gyere át. Még beszélünk. - mondta Faith. 

- Rendben. - mondtam, majd kikísértem. Felöltözött, és még bekiáltott a nappaliba: 

- Sziasztok! - és fogta magát, majd sietősen távozott. Nem tudom, hogy mi ütött Faith-be hiszen tudja, hogy Louis- nak barátnője van akit szeret. Akkor nem értem, hogy miért féltékenykedik.  

Lassan visszasétáltam a nappaliba, és beszélgetni kezdtem Louisékkal. Sok mindent megtudtam róla és El-ről is.

Este 7 körül hívott apám az irodából, amit csak akkor tudtam meg, hogy onnan hív, mikor közölte velem. Azt kérte tőlem, hogy vigyek neki egy kék és egy fekete dossziét, amiben nagyon fontos papírok vannak.  Így hát fogtam magam, szóltam Louis-éknak, hogy elmentem, majd busszal a város felé vettem az irányt. Mikor az irodába értem, köszöntem Kelly-nek a portásnak, majd megkérdeztem tőle, hogy merre találom apámat. Azt mondta, hogy a 15- ös irodába van. Odamentem, bekopogtam,, de nem válaszolt senki, így bementem, és láttam, hogy apa asztalra hajtott fejjel alszik. Ahogy odaértem az asztalához egyből felébredt, és megszólalt:

- Szia kicsim. Látom meghoztad a dossziékat. Köszönöm. 

- Szia. Igen meg. De ha ilyen fáradt vagy miért nem jössz haza?

- Nem lehet. Dolgoznom kell. 

- Rendben. Én már megyek is. Nem zavarlak. 

- Nem zavarsz. De rendben, menj csak. 

- Szia.

- Szia. 

Hazafelé is busszal mentem, de kisebb dugóba kerültünk, így csak 40 perccel később keveredtem haza. Felmentem a szobámba, lezuhanyoztam, pizsamába bújtam, majd szinte azonnal elaludtam.