10. Fejezet

10. Fejezet

sziasztok!! itt az új rész. a kövi szintén 2-3 komi után jön. olvassátok, és legyetek rendszeres olvasók!:D 

Másnap reggel sajgó fejjel csoszogtam le a konyhába.
- Jó reggelt! Csak nem másnapos vagy? - köszöntött apám feltűnően hangosan.
- Shh! - tapasztottam kezemet a szájára. - És kérdésedre válaszom, de az vagyok úgyhogy merre van a fejfájáscsillapító?
- A helyén, azaz a fiókban. - vette ki a dobozt, és egy gyógyszert tolt elém, vízzel.
- Köszi. - mondtam, és azonnal lenyeltem a borzalmas ízű tablettát. Kicsit jobban lettem, úgy döntöttem, hogy elfekszek a kanapéra, majd mikor már ott voltam, Faith és El jött le a lépcsőn, vagyis inkább csak lépkedtek. Ők is egyből a konyhába mentek,ahol apám már nyújtotta is a gyógyszert és a vizet. Nemsokára pedig csatlakoztak hozzám a kanapéra. Együtt szenvedtünk. Nagy csend volt egészen odáig, míg 2 tökéletes állapotban lévő fiú - név szerint Louis és Nick - szinte ugrándozva és dalolászva jöttek felénk.
- Répás jó reggelt emberek! - csapta össze tenyereit Louis.
- Neked meg mi a fenéért van ilyen kicsattanóan jó kedved? És ha már van, akkor nem lehetne halkabban? - kérdeztem meg tőle.
- 2013 van hugi, és nem leszek halkabb. Ha nem ittatok volna annyit, most nem lennétek másnaposak, és velem együtt örülnétek!
- Jó, jó szívem, nem lehetne,hogy most máshol örülsz? - kérdezte El.
- Legyen, de csak azért mert te kérted. - mondta, és adott egy puszit El homlokára, majd besétált a konyhába.
- Köszi El. - mondta Faith.
- Nincs mit.
Majd ezután nem történt semmi, mivel mindnyájan elaludtunk.

*pár órával később*

Kb. délután 3-kor ébredtem fel, de ekkor már Faith és El nem voltak ott a kanapén. Így hát fogtam magam és kisétáltam a konyhába.
- Szia. A lányok merre vannak? - kérdeztem Nick-től.
- Hali. Faith már hazament úgy 1 órája, Eleanor pedig pakol, mert nemsokára mennek vissza Londonba.
- Okés, köszi. Azt hiszem most felmegyek, és segítek El-nek. - és mire ennek a mondatnak a végére értem, már a lépcső közepénél tartottam. 
Louis-ék szobájába érve egy nagy kupac ruhát láttam,de El-t sehol.
- Eleanor?? - szólítottam meg.
- Itt vagyok. - integetett nekem a ruhakupac aljáról. - Segítenél? - kérdezte.
- Persze, gyere. - mondtam, majd kihúztam a ruhák fogságából.
- Köszi.
- Nincs mit. Segítsek bepakolni?
- Igen, azt megköszönném.
- Oké, akkor kezdjünk neki.
Nekiálltunk elpakolni a ruhákat, közben pedig sokat nevettünk.
Később szóba került a tegnap este is, így én rákérdeztem arra ami tegnap óta foglalkoztatott:
- Amúgy tegnap az a Matt pasas miért mondta Louis-nak,hogy nem lenne jó ha felismernék vagy ilyesmi?
- Te nem is tudod?
- Nem. Mit? - mondtam neki.
- Hát, Louis egy nagyon híres bandában énekel 4 barátjával együtt. A nevük One Direction.
- A nevük ismerős. Lehet, hogy hallottam őket a rádióban. Mutatsz tőlük valamit?
- Persze. - mondta, majd az asztalon heverő laptopjához sietett. Én addig leültem az ágyra, és kicsivel később El huppant le mellém.
Egyszercsak egy nagyon fülbemászó dalt hallottam meg. Megnéztem, a címe Live while we're young volt.
- Ez nagyon jó. Mutatsz még párat? -mondtam a szám végén.
- Persze. Mondjuk...legyen a Little things. - és elindította a zenét.
Gyönyörű szövege van, és a fiúk előadásában maga volt a tökéletesség. 
- Ez gyönyörű. Amúgy elmondod,hogy ki-kicsoda?
- Persze. - mondta, és keresett egy képet róluk, majd elkezdte mondani:
- Na, a sünihajút Liam-nek hívják,a szőke az Niall,a feketehajú, bociszemű fiú Zayn, gondolom Louis-t nem kell bemutatnom-mondta El nevetve- és a göndörke pedig nem más mint Harry.
Nem tudom miért, de Harry valamiért nagyon megtetszett. A szép szemei,a haja,az arca,és úgy összességében mindene. Úgy látszik a külvilágot teljesen kizártam,mivel pár másodperccel később Eleanor kalimpálására eszméltem fel.
- Hahó! Amy! Hallasz? - kérdezgette. - Ja,persze hallak. Csak egy kicsit elgondolkodtam.
- Csak nem megtetszett valamelyikük? Ki az? Ki vele!
- Mi? Dehogy is. A hangjuk jó, de egyikük sem tetszik. - kezdtem heves tagadásba.
- Na persze,persze. - mondta nevetve.
- Inkább pakoljuk be a többi cuccot, rendben?
- Szóval tereled a témát. Rendben. Majd elmondod ha akarod.Na,pakoljunk. 
Majd ezután csendben pakolásztunk,majd miután végeztünk, Louis cuccait is becsomagoltuk.
Este, vacsora után leültem a kanapéra TV-t nézni,majd egy kis idő elteltével Louis huppant le mellém.
- Szia hugi!
- Szia Szupersztár!
- Szóval megtudtad. Honnan?
- Meg. Tegnap feltűnt, hogy az a kidobó azt mondta, hogy nehogy felismerjenek, és ma rákérdeztem El-nél, és ő elmondott mindent.
- Értem.

Később meghallottuk El kiabálását, miszerint Louis-t kéri, hogy segítsen neki a csomagok lecipelésében. Ő felpattant és már ment is fel. Lehordták a cuccokat, és már elkezdtek öltözködni is.

-          Már is mentek? – kérdezte apám.

-          Igen, nemsokára indul a repülő.

Felöltöztek, hívtak egy taxit, és míg az ide nem ért, addig elbúcsúztunk.

-          Vigyázzatok magatokra! És gyertek gyakrabban! – mondta apa.

-          Oké. Majd meglátjuk, mostanában nagyon sűrű lesz a programunk. – mondta El.

-          Te pedig egyszer majd gyere el hozzánk. Szívesen várunk húgi. – mondta Lou.

-          Rendben.

Ekkor megérkezett a taxi így már útnak is indultak. Apával visszamentünk a házba, és TV-zni mentünk.

-          Szóval akkor már tényleg nem haragszol rám?

-          Kicsit még bánt, hogy egy ilyen fontos dolgot nem mondtál el nekem, de nem haragszom. – mondtam.

-          Huhh… akkor jó. És tényleg sajnálom, csak Jay megkért.. és…

-          Jó, hagyjuk ezt a témát.

-          Rendben, ahogy akarod . – mondta.

 Ekkor megcsörrent az asztalon lévő telefonja.

-          Halló? Tessék? ….. De hát ezt most nem tudom megoldani….. Rendben, értem… De a jelenlegi munkámat nem hagyhatom itt… nem,még ilyen kis időre sem…Hát, éppenséggel van, de nem tudom, hogy elvállalja-e… Rendben, hívom.. visszhall..

-          Ki volt az? – kérdeztem.

-          Kicsim. – fújta ki hosszan a levegőt.

-          Ez nem kezdődik jól.

-          Figyelj, ha nem szeretnéd nem muszáj. De én nem hagyhatom félbe a munkám. A cégünk kapott egy felkérést miszerint egy fesztivált kell megrendezni, fellépőkkel, helyszínnel és mindennel együtt. Ez egy nagy lehetőség. És te átvehetnéd tőlem, úgy is rendezvényszervezőként tanultál, legalább most hasznát vehetnéd.

-          De hát ez remek.. Persze, hogy segítek.

-          Kicsim… ahhoz, hogy ezt megtudd szervezni Londonba kell menned 2 hónapra.

-          Tessék?? – kérdeztem.

-          Jól hallod. Lakást tudok neked szerezni, ha elmész.

-          És mi lesz Faith-tel és Nick-kel?

-          Őket sajnos itthon kell hagynod.

-          Huhh… Rendben, elvállalom. Elmegyek, és megszervezem.

-          Nagyon szépen köszönöm. – ölelt át. – Akkor hívom is a főnököm.

-          Várj! Mikor kell indulnom?

-          Holnapután.

-          Rendben.

Mivel már elég későre járt mire ezt megbeszéltük, úgy döntöttem, hogy elmegyek aludni. Nem telt bele sok időbe mire az álmok mezején voltam…


KOMIZZATOK!!:D