2.fejezet

2.fejezet

Dec.1.(kedd)*

… és a mai napot átgondolva aludtam el. Éjjel kb. fél 3-kor a saját sikításomra  ébredtem fel. A nagy zajra Nick is felkelt, és őrült módjára rohant a szobámba. Ledőlt mellém erős , és biztonságot adó karjaival átölelt, és újra álomba ringatott.

Reggel apám tiltakozott, hogy iskolába menjek az előző nap történtek miatt, de én úgy döntöttem, hogy mégis elmegyek. Faith-el és Nick-el elindultunk, amint odaértünk egyből elkezdődött az óra, ami nyelvtan volt. A második óra történelem volt, a harmadik fizika, a negyedik kémia, az ötödik és egyben utolsó óránk matek volt. Kb. a 25.percben megszólalt a hangosbemondó:

-  Kérjük, a következő diákok azonnal jöjjenek az igazgatóiba:  Faith Stewart

                                                                                                 Nick Smith

                                                                                                 Amy Tomlinson

- Jól van, menjenek! - mondta a tanárnő.

Mi összepakoltunk, és elindultunk. Útközben azon gondolkodtunk, hogy mit követhettünk el. Én és Faith féltünk, de Nick teljesen nyugodt tudott maradni. Odaértünk és az igazgató betessékelt minket az irodájába, és elkezdte a mondanivalóját.   

- Nos, azért hívattam magukat ide, mert lenne egy ajánlatom, amit minden évben felajánlok néhány diáknak, és idén maguké a megtiszteltetés.

- És elmondaná, hogy mi ez? - kérdeztem az igazgatótól.

- Persze, most akartam rá térni. Tehát,ha szeretnének előrehozott érettségit tenni ,akkor maguk 3-an megtehetik ezt egy Dec.22-ei vizsgával. Ha ezt most megteszik akkor jövőre nem kell bejárniuk. Elfogadják? - kérdezte reményteli hanggal.  

- IGEN! - vágtuk rá kórusban.

- Rendben, akkor itt a vizsga anyaga - nyomott a kezünkbe 1-1 mappát, - és a hátralévő időben nem kell bejönniük majd csak a vizsgára.- fejezte be végül.

- Nagyon köszönjük, igazgatóúr. - hálálkodtunk neki.

- Szívesen. Akkor én most haza is engedem magukat. A vizsgán találkozunk.

- Viszontlátásra. - mondtuk egyszerre.

- Viszontlátásra.

Mikor kiértünk a suliból, elköszöntünk egymástól,  és mindenki ment a házuk felé. Apa otthon volt, ami kicsit furcsálltam, de örültem neki.

- Szia apa. Megjöttem.

- Szia. Hogy-hogy ilyen korán? Még van egy kis idő az utolsó órádból nem? -kérdezte.

- Ja, de, csak az igazgató hívatott minket, hogy ajánlatot tegyen.

- Milyen ajánlatot?

- Azt, hogy ha szeretnénk előrehozott érettségit tenni, akkor azt 22.-én egy vizsga keretében megtehetjük. És akkor nem kell bejárnunk jövőre.

- Oh, ez remek ajánlat. Mit feleltetek?

- Természetesen igent.

- És akkor most mit kell tanulnotok? És a vizsgáig már nem is kell bemennetek? - zúdította rám a kérdéseit.

- Az igazgató adott egy mappát - nyújtottam át apámnak - és nem, nem kell bemennünk. - válaszoltam neki végül.

- Rendben, remélem jól sikerül majd.

- Hát azt én is.

*Dec.22,A vizsga napja*

 Nagyon izgultam ma vizsgázunk, felkészültem, de ha arra gondolok, hogy ezt egy bizottság előtt el kell mondanom, akkor úgy érzem magam, mintha semmit sem tudnék. Az izgalom miatt egész éjjel csak forgolódtam. Nyűgösen indultam el reggel, az iskola felé. Találkoztam Nick-el és Faith-el. A legjobb barátomon az izgalom legkisebb jele sem látszott, a barátnőm pedig szerintem rosszabb állapotban volt mint én. Együtt tettük meg a további utat a suliig, amint beértünk Emily elkezdte szokásos piszkálódásait. Kigáncsolta a lábamat, mire én elestem.

- Áu. - szisszentem fel.

- Na mi az, stréberkém? Csak nem fájt? - kérdezte egy gúnyos mosollyal.

- Emily, attól még, hogy irigy vagy ránk még nem kell mindenkit bántani. Úgyhogy, most vidd azt az agyonsminkelt fejedet a másik irányba, mielőtt én teszem meg. - mondta  ki végül Faith.

Emily erre felhúzta az orrát, és végül elment. Én egész végig a földön ültem, ezt Nick is észrevette és felsegített a földről. 

-Köszönöm Nick. - pusziltam meg az arcát.

- Szívesen Amy. - mondta zavartan és mintha elpirult volna(?).

- Na, szerintem menjünk, úgyis nemsokára kezdődik a vizsga. - mondta Faith, és elindultunk.

- Rendben, amúgy köszönöm Faith, hogy elküldted Emily-t. - köszöntem meg neki.

- Nincs mit. Ez a legjobb barátok dolga.

Odaértünk a terem elé, először Faith-et szólították, aki 30 perc múlva újra körünkben volt. Utána ment Nick, majd végül én következtem. Szerintem elég jól sikerült, de majd kiderül 45 perc múlva, ugyanis azt mondták ennyit várjunk az eredményre. 

 *45 perc múlva*

Kihozták a borítékokat, amiben az eredmény volt. Nick-nek 4-esre sikerült, Faith-nek és nekem pedig 5-ösre. Nagyon örültem, hisz nagyon sokat tanultam rá.Ezek után elköszöntem Faith-éktől, és hazafelé vettem az irányt. Otthon apa már kíváncsian várt.

- Na, jól sikerült? -kérdezte izgatottan.

- Először is: szia. Másodszor pedig: igen, jól sikerült. - mondtam neki.

- Jó, szia. De, hányas lett?

- 5-ös. - válaszoltam mosollyal.

- Nagyon ügyes vagy kicsim. Büszke vagyok rád.

- Köszi. Amúgy szenteste hányra hívjam Nick-éket?

- Szerintem hívd őket ide reggel 10-re, mert segíthetnének 1-2 dologban.- válaszolt.

- Rendben. 

- Amúgy segítesz majd főzni meg sütni ?

- Persze. Hányan is leszünk?

- Hát az egész család jön. Úgy kb. 10-en. De miért kérdezed?

- Jah, csak kíváncsiságból. - válaszoltam.

- Értem. - bólogatott apám.